Kezdődik a show! (Prológus)

Sziasztok!
Tegnap este két csoportba kiraktam egy prológust, ennek a blognak a prológusát, miszerint van-e értelme belekezdeni. Úgy álltam hozzá, úgy sem lesz senki, akit érdekel, mindegy is, hagyom a francba... de meglepetésemre nagyon sokan írtátok, hogy érdekelne titeket ez a történet, szóval, akkor összedobtam ezt a blogot. Fejlécet sajnos nem tudok szerkeszteni, tehát az nélkül fogunk élni. Trailert nem csinálok, mert még én sem tudom a teljes történetet, majd kialakul, de ezek ellenére, remélem, ha a blog nem is, de a történetem tetszeni fog, és végig jöttök velem ezen a hosszú úton. :) De nem is szaporítom a szót, felteszem ide is a prológust, komikat kérnék... :$ :D

   Sissy egy a 19. században elő, az átlagosnál is szegényebb családból származott. Szülei kiskorában sokat dolgoztak, hogy megtudjanak élni. Apukája bányáknál dolgozott, míg anyukája házaknál bejárónő volt és gyerekekre vigyázott, így a hideg téli időben Sissynek nem kellett fagyoskodnia.Iskolába nem járhatott, édesapját kellet ápolnia a nehéz bányász munka után. Voltak olyan napok, amikor étel nem nagyon jutott az asztalukra, de a lány soha nem volt szomorú. Arcán mindig sugárzó mosoly játszott ajkain.
    A szakadt ruhája, csapzott haja miatt az akkori gyerekek kinevették, hisz ő nem tehetős családból származott, nem engedhetett meg magának mindenféle luxus ruhákat.
    Apukája tizenhat éves korában elhunyt, mely nagy fájdalmat okozott neki, s édesanyjának is. A temetést nem tudták állni, ám a polgármester egy feltétellel elintézett mindent ingyen a családnak. Többé nem kellett nélkülözniük, Sissy is gyönyörű ruhákban járt, bár inkább ő volt a gyönyörű, mintsem bármiféle gönc. Hosszú, ápolt, barna, göndör hajkoronája körbeölelte arcát, ezzel melegséget árasztó, sötétbarna szemeit is.
    Az édesanyja megszabta neki, hogy tizennyolcadik születésnapjáig nem lehet barátja, nem beszélhet egyetlen fiúval sem, a polgármestert leszámítva, s ezt a lány be is tartotta.
Sissy szomorú volt, ugyanis a többi vele egyidős lány már férjhez ment, neki viszont egyetlen udvarlója sem akadt. Aztán eljött a várva várt nap. A polgármester nagy bált rendezett Sissy tiszteletére, ahova az egész várost meghívták. Édesanyja szomorúnak tűnt, ám próbált lelkesen készülődni, lányát segíteni.
    Mikor megjött értük a gyönyörű lovaskocsi, Sissy gyönyörű, halvány zöld, hosszú ruhájában indult el otthonából, anyjával az oldalán.
    A bálon Sissy jól érezte magát, voltak udvarlói kora ellenére is, táncolt, mulatott, ám éjfélkor a polgármester kihívta édesanyjával a teraszra, mely a lélegzetelállító udvarra adott kilátást.
- Sissy, vigyázz magadra, szeretlek. Remélem, egyszer megbocsátasz nekem - suttogta édesanyja, majd minden elsötétült.

    Mikor újra felébredt egy koszos, hideg szobában találta magát, melyben csak egy kemény ágy, s egy szekrény kapott helyet. Az ajtó hirtelen nyílt, s egy vele nagyjából egykorú fiú lépett be rajta. Haja kicsit kócos volt, szeme mogyoróbarna, ruhája elegáns, s arcán... arcán egy lélegzetelállító mosoly játszott.
- Hmm, megfelel - morogta, majd közelebb ment hozzá, s csak annyit mondott - Üdv itthon, a poklomban, én Justin vagyok, Justin Bieber - majd kiment, s újra magára maradt.

 

 U.i.: az első rész talán még ma fel fog kerülni, még finomítok rajta... :)