2014. január 30., csütörtök

Ciao! hola! sziasztok!

Sziasztok! Sajnálom, de ma nem tudom hozni az új részt, mert nincs otthon net..:/ de jövőhéten pótolok!!!! Sajnálom, mile baci!:):*

2014. január 24., péntek

6. rész

Ciao! Hola! Hi! Sziasztok! Csing csang csung! Meg minden :D Szóval meghoztam a részt! :D KÉRDÉSEM LENNE!!! Írtam egy versnek induló rap valamit, ami nem mindenhun gyün ki ritmusra, de az érzéseimet írja le. Kitehetem ide vagy nem vagytok rá kíváncsiak? :) Jó olvasást a részhez! :) Várom a komikat, pipákat éééééés a feliratkozókat. :) <3 Love ya all. <3

*Sissy szemszöge*

Óvatosan végighúzta száját számon, majd remegő hangon megszólalt:
- Látod, menne. Tudom, hogy jól fog sikerülni a szombat. Utána pedig elfelejtjük - suttogta ajkaimra.
   Nehezen vettük a levegőt, ám ő nem csinált semmit. Úgy éreztem, megerősítésemre vár, így bólintottam egyet. Beszélni nem lett volna erőm. Az összeset elszívta pusztán a közelségével. Teljesen elgyengültem. Mikor láttam, hogy arca újra közeledni kezd, lehunytam a szemeim, ám semmi nem történt. Rebegve nyitottam ki a nem rég lezárt részét testemnek, s így újra megláthattam Justin arcát, melyen gonosz mosoly játszott. Szemeiből eltűnt a vidámság, helyét a pimaszság, majd a döbbentség vette át. Valami átvillant az arcán, eltávolodott tőlem, és elfutott. Pár pillanat múlva egy atócsapódás hallatszott, s újra teljes lett a csend.
   Nem értettem semmit, teljesen elkábultam. Gyengén rogytam le a kanapéra, majd mikor agyam kitisztult, elindultam vissza a könyvtárba.

*Justin szemszöge*

   Nem tudom, mi ütött belém. Én soha nem fogok megcsókolni egy cselédet. Soha. Selena után nem volt senkim. Úgyéreztem, senki nem elég jó hozzá képest, de aztán jött... Nem. Senki nem ért fel hozzá, és nem is fog. 
   Bementem a könyvtárba, és az egyik polcról levettem a naplómat. A nem rég írt sorokat kezdtem olvasni :
,,Soha nem hittem volna, hogy sajnálni fogok egy cselédet. Aztán jött ez a lány. Az ártatlan tekintete Selenáéhoz hasonlított, vonzott a lány. Fura, de úgy érzem, él még, ahogy a lányom is. Az én szerelmeim..."
   Becsaptam a naplót, felpattantam, s a padlásra mentem. Leültem a hangszer elé, majd a legszomorúbb dalt játszottam újra meg újra. Akkor írtam, mikor Selena elment. A címe "Alone". A zongora sírt ujjaim hatására, majd elhalkult, ahogy hangom is. Kiszökött könnyeimet törölgetve ültem gondolataimba mélyedve.Úgy éreztem, újra az voltam, aki akkor.
   A padlásra vezető ajtóra néztem, s láttam, akkor csukódik be. Gyorsan felpattantam a zongora elől, s rohanni kezdtem az ajtó felé. Ha elkapom, nagyon megbánja, hogy hallgatózott.

*Sissy szemszöge*

   Visszamentem a könyvtárba, majd ahhoz a polhoz léptem, ahova a könyvecskét tettem. Nem volt ott, így folytattam tovább a munkámat. Kis idő után zongora szó hallatszott, majd később csatlakozott hozzá egy énekhang is. Justin volt az. Énekelt... érzéssel. Ezt meg kell néznem - gondoltam magamban, majd a munkát ott hagyva indultam a hang után. 
   Nem soká' egy ajtó előtt találtam magam. Óvatosan nyitottam ki, majd bekukucskáltam. Justin ült a hangszer előtt, és énekelt egy gyönyörű, ám szomorú dalt. Sírt, és én is sírtam. A dal megsiratott. Az egyedüllétéről szólt, miután a felesége és a lánya elment. Az űrről, ami benne keletkezett. Gyönyörű, érzelmes dal volt. Ez egy teljesen más Justin, egy olyan Justin, aki tud érezni. 
   Elhalkultak a hangok, én pedig óvatosan visszacsuktam az ajtót, majd rohanva mentem vissza a munkámhoz. Aki ott várt, meglepetésként ért. A fiú cseléd takarítgatta a polcokat. Mikor beléptem, rám nézett, de nem szólt semmit.
- Szia! Én Sissy vagyok. És te? - kérdeztem mosolyogva, közben odasétáltam mellé, és én is folytattam a munkát. Ám nem kaptam választ. - Hé, miért nem válaszolsz? Megbántottalak valamivel? - néztem rá kérdőn, mire megrázta a fejét. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és Justin szólalt meg.
- Kivágták a nyelvét, és te is erre a sorsra fogsz jutni, ha még egyszer hallgatózol a munka helyett. Értetted? - kérdezte, miközben már a hajamat tépte, ám ekkor a fiú közbelépett. Justin és közém állt. Mutogatott valamit, mire Bieber bólintott, majd elment. Mi pedig folytattuk a munkánkat.
   Estére végeztünk, és a konyhába vettük az irányt, ahol az egyik idős hölgy dolgoskodott. Egy tálra rakott finomságokat Őfelségének, amit nekem kellett bevinnem neki. Mikor beléptem az étkezőbe, már az asztalnál ült. 
- Uram, a vacsorája - mondtam, mikor letettem elé, ám nem nézett rám, és semmit nem mondott, csak intett egyet, hogy mehetek.
   Visszatérésem után már tálalva volt számunkra is az konyhába, így leültünk enni. Mennyei volt az étel. Mrs. Clayton nagyon kedves, ahogy Mrs. Buttler is. Mint megtudtam tőlük, a fiú neve William, s valóban kivágták a nyelvét. Azóta mutogatással tud csak kommunikálni.
   Vacsora után segítettem rendet tenni Mrs. Claytonnak, Mrs. Buttler és Will pedig az asztalnál ültek, mikor Justin jött be.
- William, itt az idő. Gyere - mondta sötét hangon, mire a fiú bólintott, majd elindult. Még egyszer visszanézett pont a szemembe, s magára erőltetett egy mosolyt.
   Semmi jót nem éreztem...


Várom a tippeket, vajon mi fog történni Will-el. :D És persze, hogy hozzam-e a verses rap-et :D

2014. január 23., csütörtök

6. rész (előzetes)

Sziasztok! Ma még NEM BIZTOS, hogy tudok új részt hozni, de az előzetest aaaazt meghoztam :D szaóval (jó parasztosan) :D jó olvasást kívánok! :) és persze várom a komikat, pipákat és feliratkozókat (gyarapodtam 2 rendszeres olvasóval *-*)

[...] Bementem a könyvtárba, és az egyik polcról levettem a naplómat. A nem rég írt sorokat kezdtem olvasni :
,,Soha nem hittem volna, hogy sajnálni fogok egy cselédet. Aztán jött ez a lány. Az ártatlan tekintete Selenáéhoz hasonlított, vonzott a lány. Fura, de úgy érzem, él még, ahogy a lányom is. Az én szerelmeim..."
   Becsaptam a naplót, felpattantam, s a padlásra mentem. Leültem a hangszer elé, majd a legszomorúbb dalt játszottam újra meg újra. Akkor írtam, mikor Selena elment. A címe "Alone". A zongora sírt ujjaim hatására, majd elhalkult, ahogy hangom is. Kiszökött könnyeimet törölgetve ültem gondolataimba mélyedve.

Várom a tippeket, és amint látjátok, gonosz dög vagyok, és nem az elejéről hoztam az előzetest :$ :D muhahahaaaa

2014. január 20., hétfő

5. rész

Sziasztok! Szentbeszéd következik! :D Annyira meglepő adatokat produkáltok... Woah... Csak ámulok... Az Egyesült Államokból 62 oldalmegjelenítésem van, ami nagyon meglepett. Köszönöm, hogy ennyien olvassátok a blogot, lassan közeledünk az 1000 megjelenítéshez. *-* Viszont rossz hír, alig kapok komikat. :( Legyetek szívesek írjátok meg a véleményeteket. Köszönöm! És most jó olvasást a részhez! :)


   A könyvet gyorsan visszatettem a helyére, s folytattam a munkám. Pár másodperc múlva nyílt az ajtó, Justin lépett be rajta... mosolyogva?! Mögötte két idősebb hölgy, s egy nálam pár évvel idősebb fiú. Bieber odajött hozzám, végig nézett a polcokon, s biccentett egyet.
- Szép munka, Sissy - mondta, mire furán néztem rá, hisz a felével sem végeztem.
- Köszönöm, Mr. Bieber - suttogtam.
- Menjetek a szobáitokba, vegyétek fel a ruhátokat, a nappaliban várok - csattant a hangja. - Sissy, te maradj - mondta lágyan. Vajon mi ütött belé?
   A többiek elmentek, mi bent maradtunk ketten a könyvtárban. Justin leült az egyik fotelbe, s a másikra mutatott ezzel jelezve, üljek le. Lassan sétáltam oda, s óvatosan ereszkedtem le rá. Várakozón néztem rá, mire belekezdett.
- Sissy, szombaton lesz egy bál. Édesanyám, Pattie szervezi. El kell kísérned - mondta semleges hangon, ám bennem tombolt az öröm. Viszont ez hamar elmúlt, amint folytatta -, mint a jegyesem - teljesen ledöbbentem. Nem mehetek el vele, mint a jegyese. Hiszen ő gazdám... épp ezért azt és akkor csinál velem, amit akar. Én pedig nem tiltakozhatok. - Édesanyám úgy tudja, van egy jegyesem, és meg akarja ismerni. Ám mint tudjuk., ez nem igaz - átgondoltam válaszom, nem akartam, hogy újra megüssön.
- Uram, nem hiszem, hogy menni fog -suttogtam olyan halkan, hogy féltem, meg sem hallja.
- Sissy, csak szombaton. Utána elfelejtjük. Kérlek - suttogta az utolsó szót, amivel teljesen ledöbbentett.
- Uram, nem fog menni. Sajnálom - mondtam ugyan olyan halkan.
- De igen, menni fog. A gazdád vagyok, és azt kell tenned, amit mondok - csattant hangja idegesen. - Holnap elmegyünk a ruhádért. Ne ellenkezz! -fejezte be, felállt, és az ajtó felé indult. - A nappaliba, most! - ordította, majd feltépve az ajtót kiviharzott onnan.
   Ledöbbenve ültem a folteben. Ebbe meg mi ütött? Egyik pillanatban még normálisan beszélgetünk, a másikban pedig az arcomba ordít. Nem értem ezt a fiút. Nem mehetek el a bálba úgy, mint a jegyese. Soha sem volt még részem ilyesmiben, ugyanis édesanyám bezárt egy szobába, és csak felügyelettel mehettem ki az utcára, amit még most sem értek, miért volt. Féltem Justintól, vagyis az ideges oldalától, de a kedves oldala vonzott. Vonzott az ismeretlen, a szerelem fogalma, az érzés, melyet még nem tapasztalhattam. Gondolataimból az Ő hangja rántott ki
- Sissy, itt vagy már? - üvöltötte, mire megrezzentem, és rohantam le. - Na végre - mondta már normális hangerővel. - Kedves hölgyeim, és uram. Van itt egy-két szabály, amit jobb, ha az elején tisztázunk - folytatta, majd elmondta a szabályokat, amiket én is nem rég hallottam. - És most, Megan, a konyhába, Marta, a növényekhez, Phill, te segíts, ahol kell. Sissy, vissza a könyvtárba, és rendesen takarítsd ki - ordította arcomba, amit rezdületlen arccal bírtam, ám mikor felemelte kezét, ijedten szorítottam össze a szemeimet. Meg fog ütni - gondoltam magamba. Ám a várt ütés elmaradt. Helyette, egy tincsemet tűrte a fülem mögé.
   Csodálkozva nyitottam ki a szemem, és szembe találtam magam arcával, ami közel volt enyémhez. Körülnéztem, ám már csak mi voltunk a nappaliban. Újra Justinra néztem, akinek a szeme vidáman csillogott, ajkain lélegzet elállító mosoly játszott. Hasamba ismeretlen bizsergést éreztem, de nem volt kellemetlen. Arcomba összegyűlt a vérem, ezzel pirossá varázsolva, mire Ő még jobban mosolygott. Majd, lassan közeledni kezdett felém. Szemeit lehunyta, s derekamra tette kezét, mire megremegtem. Ajkait eközben már csak pár milliméter választotta el enyémektől. Óvatosan végighúzta száját számon, majd...


Várom a tippeket, hogyan folytatódik :D És persze a feliratkozókat és a pipákat se felejtsük el. :D Love ya all! :D <3

2014. január 19., vasárnap

5. rész előzetes

Sziasztok! Igen, tudom, azt mondtam, hogy ma hozom a részt, de egyszerűen nem megy. Viszont egy kis előzetest hozok nektek. Köszönöm a rengeteg oldalmegjelenítést. Nagyon sokat jelent! :) Na nézzük, mit alkottam :D

A többiek elmentek, mi bent maradtunk ketten a könyvtárban. Justin leült az egyik fotelbe, s a másikra mutatott ezzel jelezve, üljek le. Lassan sétáltam oda, s óvatosan ereszkedtem le rá. Várakozón néztem rá, mire belekezdett.
- Sissy, szombaton lesz egy bál. Édesanyám, Pattie szervezi. El kell kísérned - mondta semleges hangon, ám bennem tombolt az öröm. Viszont ez hamar elmúlt, amint folytatta -, mint a jegyesem - teljesen ledöbbentem. Nem mehetek el vele, mint a jegyese. Hiszen ő gazdám... épp ezért azt és akkor csinál velem, amit akar. Én pedig nem tiltakozhatok.

Tuuudom, rövidke lett, de izguljatok csak. Vajon Sissy ellenszegül Justin akaratának, ha igen mi lesz a következménye? Vagy elmegy vele a bálba, mint jegyese? Vajon, hogy folytatódik a történet? Tippeket várok :D

Új külső és az első kritika :)

Sziasztok! Mint látjátok, új külsőt kapott a blog, amit ezen az úton is szeretnék megköszönni Héli Stevensonnak. :) Ezen kívül megkaptam az első kritikámat is, amit itt olvashattok el : http://kritikasblog.blogspot.hu/2014/01/kritika_19.html?showComment=1390128387647#c2473966734075309169
Továbbá vároma ti véleményeteket is a 4. Részről és a blog kinézetéről egyaránt. A következő rész lehetséges, hogy ma felkerül. :) Addig is arrivederci! :D

2014. január 16., csütörtök

4.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt :) De mielőtt elkezdenétek olvasni, jobb noldalra felkerült egy kérdés, legyetek szívesek válaszolni rá. Köszönöm és jó olvasást! :)

Másnap, mikor felébredtem, mindenem fájt, és a hasam is korgott. Már egy ideje nem jutott étel a szervezetembe. Lassan magamra vettem az "egyenruhámat", s lementem a konyhába reggelit készíteni Justinnak.
   Mikor a tál tömve volt finomságokkal, elindultam a szobájába. Az ajtó előtt megálltam, s bekopogtam.
- Gyere - szólt egy fáradt hang.
   Benyitottam. Justin az asztalnál ült, s minden mozdulatomat figyelte, míg a tálat elé nem tettem. Lehajtott fejjel hátrálni kezdtem, ám megállított.
- Egyél. Nem akarom, hogy beteg légy - mondta, s egy kis darab kenyeret adott a kezembe.
- Köszönöm, Uram! - suttogtam, s a háttérben meghúzódva majszoltam el az ételt.
- Szeretném, ha újra ellátnád a sebeim - mondta úgy, mintha kérés lenne, ám hangja parancsoló volt.
   Az emlékek futótűzként ferjedtek szét az agyamban. Tekintetem a fiúra vezettem, aki ismét fehér inget és fekete nadrágot viselt. Egy ilyen jóképű fiatal, hogy tehette azt, amit?
  Justin az ágyon feküdt felsőteste fedetlenül, így láthatóak voltak a vágások. Kezembe vettem  az alkoholt, majd a kék anyagra csepegtettem. Óvatosan érintettem az első vágáshoz, mire felkiáltott, én pedig ijedten néztem rá.
- Sajnálom, Mr. Bieber - mondtam halkan.
- A sajnálatoddal nem megyek semmire - sziszegte. - Folytasd! - parancsolta.
   Lassan végig húztam a kendőt a seben, majd újra alkoholt ceepegtettem rá, s ezt megismételtem az összes vágásnál. Furcsán csendben bírta, egy hangot nem adott ki magából. Egyik alkalommal felnéztem arcára, szemeit szorosan lehunyta, kezei a lepedőt markolták. Szenvedett.
   Nem tudom, mi vezetett a következő tettemhez. Ajkaimat óvatosan nyomtam az utolsó sebre, mire megremegett. Újra felnéztem arcára, szemei nyitva, dühtől izzottak. Kezeit hajamba vezette, s megmarkolta a szálakat. Hirtelen az ajtónak hajított, ajkaimat a meglepettségtől egy hang sem hagyta el. Féltem tőle. Egy pillanat alatt ott termett előttem, s felállított  a padlóról.
- Hogy merészeltél megérinteni? Te egy senki vagy - ordította, s közben arcomat ütötte. Szemeimből a könnyek kiszöktek, s patakokban folytak le az arcomon. - Most megtanulod, hogy többet nem érsz hoozám - kiáltotta az arcomba, a földre hajított, s a gyomromba rúgott. Felkiáltottam a fájdalomtól, majd ökle az arcomba csapódott, s minden elsötétült.
   Justin sürgető pillantása rántott vissza, mire megráztam fejem.
- Hát persze, Uram. Engedelmével elmennék az alkoholért és egy kendőért - mondtam, mire bólintott, így elhagytam a nagy helyiséget.
   Utam a mosdóba vezetett, ahol a tükör segítségével megnézhettem a sérüléseket az arcomon. A látványra a könnyek ki akartak szökni börtönükből. Bal szemem egy lila folt ölelte körül, s ajakam fel volt repedve. A hasamon egy óriási - szinte már fekete - kör éktelenkedett a rúgástól, s a kezeimet kisebb sebek tarkították.
   A földre rogytam, s a könnyeim kitörtek szememből, patakokban folyva le arcomon. Fájt. Nem csak fizikailag, lelkileg is. Soha nem vertek még meg.
- Sissy, jössz már? - hallottam, Justin hangját.
   Pár pillanat múlva újra a szobájában voltam. Ő már az ágyon feküdt ing nélkül. Ugyanúgy, mint tegnap, lefertőtlenítettem a sebeket, ám most figseltem, hogy veletlenül se érjek hozzá.
   Mikor végeztem, óvatosan álltam fel az ágyról, hasam elviselhetetlenül fájt.
- Mutasd a hasad! - parancsolta, mire csodálkozva néztem rá. - Mutasd a hasad! - ismételte meg. Ruhám felső gombajit kiszabadítottam, s derekamig lehúztam. Így látható lett a hasam. Justin végig simított rajta,  mire megremegtem a fájdalomtól, majd megszólalt. - Jól van, nem olyan súlyos. Én most elmegyek új cselédekért, mire visszatérünk, takarítsd ki a könyvtárat. A földszinten a lépcső melletti folyosón találod. A harmadik ajtó balra - mire felfogtam, mit is mondott, már ott sem volt.
   A könyvtárat könnyen megtaláltam, s neki is láttam a kitakarításának. Összesen tíz szekrény volt tele könyvekkel, melyek nagyon porosak voltak. Ezeken kívül volt egy kandalló, előtte két fotellel és egy vörös szőnyeg. Az első szekrényen lévő könyvek már tiszták voltak, ahogy a második szekrényben lévők is. Ám a harmadikból kiesett egy érdekes dolog. Egy könyv, melyen nem állt a por, s vékonyabb volt a többinél. Kinyitottam, s szembe találtam magam egy levéllel.
   ,,Kedves Justin!
Nem sokára újra látlak, s végre érzhetem ajkaid ízét oly' sok idő után. Júliusban érkezem, Angela is jön velem. Már nagyon szeretné látni az apukáját. Nagyon szeretlek, Selena, a feleséged."
   Justinnak van egy felesége, sőt egy lánya is? - csodálkoztam el magamban. De vajon hol vannak most? A kérdések kavarogtak a fejemben, de úgy éreztem, ebben a könyvben megtalálom a választ rájuk, így tovább olvastam. Egy lapon megállt a szemem:
   ,, Augusztus 21.
[...] Selena és Angela két hete mentek el tőlem. Ma kaptam a hírt, hogy az egyik cseléd szövetkezett a polgármesterrel, és megölték őket a Tonwille-i villájukban. Meghalt a lányom és a feleségem, ezt meg fogom bosszúlni!"
   A lap helyenként elázott, valószínűleg sírt. Szóval Selena meghalt. Hirtelen ajtócsapódást hallotam majd Justin hangját, amely felém tarott.

Remélem tetszik ez a rész, ha igen, hagyj nyomot magad után, és szavazzatok!:)

2014. január 12., vasárnap

3. rész

Sziasztok! :D Hát, nem jövőhéten, hanem most hozom a részt, remélem nem baj. Egyszerűen képtelenség tanulnom, annyi gondolat van bennem a történettel kapcsolatban. :D Viszont szomorú vagyok, mert csak 1 db komment érkezett a 2. részhez. :( Remélem, ehhez több fog jönni. ^^ A következő részt nem tudom mikor hozom, amint tudom. Addig is jó olvasást, hagyjatok nyomot.! :) <3

   Féltem. Menjek be vagy ne? Ha bemegyek, én is veszélyben leszek...de ő a gazdám. Muszáj bemennem megnézni, hogy mi történt.Egyrészt azért, mert kíváncsi voltam, másrészt, mert nem akartam, hogy valakinek baja essék.
   Elszánva magam indultam a ház felé, majd mikor beértem, egy sikolyt hallottam Justin szobája felől. Miss Hatch! Gyorsan kezdtem szedni a lépcsőket a szoba felé, majd az ajtó előtt megálltam. Be merjek menni, mit fogok ott találni? Lehet, hogy Miss Hatch halottan fekszik a földön, vagy Justin megerőszakolta. De az is lehet, hogy Biebert eltalálta a golyó, Miss Hatch felment, és mikor meglátta az élettelen testet, elsikoltotta magát. Elég, a feltételezésekből. Benyitottam. Amit ott láttam meglepett. Justin az ágyán ült zihálva, valószínűleg elfáradt, Miss Hatch... Ő pedig a padlón feküdt, holtan. A fiú kezében egy pisztoly volt, míg a hölgytől pár méterre egy kés pihent. Valami lecsöppent a földre. Bieberre néztem, s láttam, kezét több helyen vágások tarkítják, és a hasán is vannak.
- Uram, jól van? - kérdeztem óvatosan.
- El kell tüntetnünk a testet. Nem maradhat itt - mondta nyugodtan. Túlságosan nyugodtan. - Te ribanc, tedd magad hasznossá, és hozz lepedőket, amibe becsavarjuk - parancsolta meg, nem éppen kedvesen. - Itt vagy még, te kurva? - kérdezte ordítva.
   Gyorsan elrohantam lepedőt keresni, de nem tudtam merre vannak. Visszamenni nem mertem, a végén nekem esne. Így lepedőt kezdtem keresni, amit találtam is pár perc elteltével, egy kis helyiségben, ahova én alig fértem be. Elvettem három nagyot, és visszaindultam.
   Mikor odaértem, Justin épp a kezét kötötte be.
- Végre. Azt hittem, soha nem érsz vissza, te ringyó - morogta, majd kikapta a kezemből a lepedőket, és elkezdte bebugyolálni a testet. Én sokkolva álltam ott, ameddig rám nem kiáltott. - Segítesz is vagy csak ott állsz?
   Sietve odamentem, és segítettem neki, bár nem igazán sikerült, ugyanis kezeim remegtek, akár a nyárfa levél, és a sírás kerülgetett. Ezt Justin is észrevette, és kiküldött, hogy ássak egy gödröt az udvar hátsó részében, ahol az erdő van. Megfogtam egy ásót, és kimentem. Eleinte csak mélyeket lélegeztem, hogy lenyugtassam magam, majd gyorsan ásni kezdtem. Még nem végeztem, mikor Justin kiért Miss Hatch holttestével, és ez nem tetszett neki.
- Nem vagy te semmire jó. Még ásni sem tudsz, semmirekellő - vágta arcomba, majd elvette az ásót, és ő maga folytatta a gödröt.
   A föld hirtelen mozogni kezdett körülöttem, s levegőt is alig kaptam, a legközelebbi fának dőltem neki. A vér szaga. Rosszul vagyok tőle. Justin szólt, hogy menjek, segítsek betenni a hullát a gödörbe, ő visszaássa, addig menjek és takarítsam ki a szobáját, és ahol végig húzta Miss Hatch-csot, mert minden tiszta vér.
   Nyugalom, Sissy. Nem lesz semmi baj, ez csak egy kis vér - nyugtattam magam, mikor már Bieber szobájában voltam, és a vértócsa előtt álltam. Lassan lehajoltam, majd a kendővel elkezdtem felitatni, fejemet elfordítva folytattam a munkát, majd az ötödik kendő után eltűnt a tócsa. Ezután a vérfoltokat tisztítottam el. Pont végeztem, mire Justin bejött, még mindig idegesen, pólója vágásoktól díszelgett.
- Sissy, gyere. Lefertőtleníted a sebeket a hasamon - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, én pedig követtem, mint egy pincsikutya.
- Igen - válaszoltam közben, mire hirtelen megállt, én pedig nekimentem. Megfordult, majd megfogta a kezem... nagyon erősen.
- Igen, mi? - kérdezte dühösen. Szemei elsötétedtek az idegességtől, amely nem jelentett jót. - Kérdeztem valamit, te ribanc - emelte fel a hangját.
- Igen, Uram - suttogtam, mire elengedett, és ment tovább.
   Nem értettem, eddig olyan jó volt hozzám, most pedig... így beszél velem. Azt hiszem, vissza kell vonnom azt, hogy beleszerettem ebbe az emberbe. Tévedtem.


Ez nem tudom milyen rész lett... Mondjátok meg ti. :) Remélem kapok sok- sooooook komit, pipákat és talán még feliratkozókat is :D

2014. január 9., csütörtök

2. rész

Sziasztok! Először is, sajnálom, hogy nem válaszoltam az összes kommentre, de nem jutottam gép közelbe, a tabom pedig valamiért nem szereti az oldalt, és nem tudok semmit írni, szóval itt szeretném megköszönni mindenkinek, jól esett az összes komment, és a pipák is!:) Nem fogom kiszabni, hogy mikor hozok részeket, de hetente LEGALÁBB egy rész lesz mindig, persze, ha több szabadidőm van, akkor több várható. Nagyon jól esik az érdeklődésetek a történet iránt és nem utolsó sorban köszönöm a két feliratkozót, remélem szaporodni fognak :$ :D de nem húzom tovább, íme a rész, jó olvasást. :))

   Másnap reggel Miss Hatch keltett, kint még sötét volt. Felöltöztem, de másra már nem volt időm, így hajam felkötöttem benne a csomókkal. Arcomon látszott a tegnapi pofon helye, lila és kék volt. A kis szobát elhagyva a konyhába vettem az irányt, hogy Justinnak, akarom mondani Mr. Biebernek reggelit készítsünk.
   Miss Hatch már a konyhában várt, haja kendő alatt, melyből egy-két makacs tincs kiszökött. Azonnal neki álltam a forró teának, míg Eva a sonkát és a tojást sütötte. Az óra lassan nyolcat ütött, sietnünk kellett, különben Justin nem tudom mit tenne velünk, de biztosan nem ölelgetne.
   A tálcával a kezemben indultam az ebédlőbe, ahol az Úr ült a hosszú asztalnál. Félve tettem le elé a tálcát, mire rám nézett, s tekintete megpihent az általa okozott kékes folton. Fejem lehajtva hátráltam egy lépést, hogy elkezdhesse a reggeliét, ám tekintetét még magamon éreztem egy ideig. Nyugodtan álltam ott, gondolataimba merülve, félve.
   Soha nem ütött még meg senki, soha nem éreztem fájdalmat, édesanyám nagyon vigyázott rám. Főleg a tizenhatodik születésnapom után, édesapám halálától. Most lesz második éve, hogy elment, és én nem tudok kimenni a sírjához egy szál virággal, hogy elmondjam neki, hogy mi történt ebben az évben, és hiányzik nekem. De nagyon jól tudom, hogy lát fentről. Ez a gondolat vígasztal egy kicsit. Észre sem vettem, hogy egy-két szökevény könnycseppnek sikerült kiszabadulnia szemem fogságából, ám Justinnak feltűnt.
- Miért sírsz, Sissy? - kérdezte érdeklődve, mire észbekaptam, és letöröltem a kósza cseppeket.
- Nem sírok, Mr. Bieber. Csak... Csak... - próbáltam kitalálni valamit.
- Ne hazudj nekem - mordult fel, mire megijedtem. - Mondd, mi baj - folytatta kedvesebben.
- Csak annyi, hogy most lesz két éve, hogy apám itt, s nem tudok kimenni a sírjához - suttogtam még mindig lehajtott fejjel, ám tudtam, tökeletesen hallotta.
- Ez butaság - szólalt meg pár perc elteltével. - Kimegyünk a temetőbe - mondta, mire felemeltem fejem, s csodálkozva néztem rá.
- Köszönöm, Uram! - mosolyogtam rá, amit viszonzott is, majd folytatta reggeliét.
   Mikor végzett, elvittem a tálcát, utána visszamentem megkérdezni, mi a dolgom. Azt mondta, takarítsam ki az udvart, majd a fürdőszobát tisztítsam meg. Így utam az udvarra vezetett, ahol a leveleket szedtem össze egy kupacba.
   Az udvar gyönyörű volt. Az ajtótól egy kövezett út vezetett egy kis fedett pavilonhoz, az utacska két oldalát gyümölfák övezték. A fedett pavilonon egy asztal és körülötte két szék volt elhelyezve, amelyek a kis tó felé néztek. Partján volt egy szomorúfűz, annak lehullajtott leveleit szedtem egy kupacba, mikor észrevettem, nem vagyok egyedül. Mr. Bieber ült az egyik széken, szivarozott. Olyan... jól nézett ki. Fehér ingén az utolsó három gomb kigombolva, ezzel felfedve mellkasából egy kis részt, ujjai lazán feltűrve, észbontóan nézett ki a fekete nadrággal. És a haja, úgy nézett ki, mint a "három napja nem fésülködtem, de kit érdekel én megtehetem". Azt hiszem beleszerettem abba a férfiba, aki... Nem! Nem szerethetek belé, hisz megütött. - dorgáltam magam gondolatban, majd újra a színes levelekre próbáltam koncentrálni, és nem arra a gyönyörű, égető szempárra, mely engem figyelt.
   Mire végeztem a levelek összeszedésével, és a pavilon felé néztem, Justin már nem ült ott. Kissé csalódottan mentem a fürdőszobába, majd mikor megláttam mi vár rám, sírva rohantam volna el a világ elől. A helyiség egy WC csészét, két fürdőkádat, de hogy minek azt nem tudom és egy mosdót rejtett fölötte tükörrel. Fancsali arccal vetettem bele magam a munkába, majd órákkal később izzadva, kócosabb, szétálló hajjal léptem ki a fürdőből, mely mostanra csillogott. Újra Justinhoz vettem az irányt, aki mára már nem adott semmi feladatot, hisz beesteledett.
   Miss Hatch a konyhában készítette Justin vacsoráját, s mondta, nyugodtan menjek aludni, megoldja ő. Így, mivel nem voltam még fáradt, elsétáltam a kivilágított pavilonhoz, és leültem a lépcsőre, gondolkodni kezdtem.
   Egész életemben ezt az embert kell majd szolgálnom? Nem lehet férjem sem gyerekeim? Mindig is két kis gyereket szerettem volna. Egy fiút és egy gyönyörű lányt, akiért epekednek a fiúk, és az apja tartja őket távol a háztól. Erre a gondolatra egy mosoly kúszott az arcomra, de hamar el is tűnt ugyanis a lakásból egy lövést hallottam...

Hát, íme az új rész, picit lightos lett, de még az elején vagyunk :D hagyjatok nyomot:))

2014. január 7., kedd

1. rész

Sziasztok! 
Utálom a tabom... Megírtam faszány... nagyon jól az első részt... Át akartam olvasni, hogy felrakhassam ide, de nem volt meg. Eltűnt... Hajat tépve megírtam újra ezt a részt, de picit rövidre sikerült. :( Remélem nem fogjátok szétunni magatokat rajta, nagyon az elején vagyunk még :D Köszönöm a kommenteket a prológushoz, és a feliratkozómat ^^, Jó olvasást a részhez! A következőt nem tudom mikor hozom.



Nem értettem semmit. Miről beszélt ez a fiú? - kérdeztem magamban. Tekintetem körbevezettem a kicsiny szobán, melyben csupán egy ágy s egy szekrény volt. Barna szemem megakadt a lepedőn pihenő levélen. Lassan felálltam, majd kezembe véve olvasni kezdtem a sorokat:

,,Kedves Sissy,
 Mostantól Mr. Biebernél fogsz élni. Azt, hogy miért majd később az Úr ismerteti veled. Kérlek, hogy mindenben engedelmeskedj neki, vagy a városunk, Carwell City fogja bánni. Amanda, az édesanyád sajnálja, de muszáj volt ezt a lépést megtennünk vagy a városunk kihal. Remélem megérted, légy jó, drága Sissy! Rob, Carwell City polgármestere" 

   Szóval eladtak ennek a fiatal fiúnak. Olyan angyali, biztosan nem bántana senkit sem. - gondoltam magamban, majd az ajtó újra nyílt, s egy a harmincas éveiben járó nő lépett be rajta.
 - Kedvesem, én Miss Hatch vagyok, a szakácsnő. Vedd fel ezt a ruhát, Mr. Bieber látni szeretne - mondta gyorsan, majd az ágyra terítve a csodás kék anyagot, kiviharzott a szobából.
   Miss Hatch idősebb volt Justinnál, mégis Mr. Biebernek szólította. Olyan gyorsan kirohant, hogy megnézni sem tudtam rendesen, de az biztos, hogy ő is olyan ruhát viselt, mint amelyet behozott. Sarkában arany fonallal hímezve két betű JB. 
   Halvány zöld ruhámat levéve magamról, óvatosan terítettem az ágyra, majd a kék anyagot vettem fel helyette. Szinte testemre simult a puha bársony. Hajamból kivettem a tűket, így hosszú, hullámos hajam a ruhára hullott, ezzel eltakarva a kivágását. 
   Lassan indultam az ajtó felé, mintha bármelyik pillanatban felrobbanhatna, s ugyanígy nyomtam le a kilincset. Mikor a szerkezet kinyílott egy folyosón találtam magam, amelynek mindkét oldalán ajtók és lámpák helyezkedtek el. Félve tettem meg az első lépést, s utána a következőt, míg el nem értem a folyosó végéhez, ahol jobbra fordultam. Nem sokára megláttam a kandallóban pattogó lángok fényét. Előtte egy asztal és egy kanapé állt. A helyiségben csupán ezeket a bútorokat helyezték el. A szobában igen furcsa szín, a lila dominált. Mikor közelebb értem, a kanapén megláttam Justint, olvasott valamit, ám mikor meglátott nem engedte el tekintetem.
 - Ülj le ide - mutatott maga mellé, én a kanapé másik végén helyezkedtem el, mire egy mosoly suhant át ajkain. - Ne félj, nem bántalak, ameddig okot nem adsz rá - megijedtem, s csak bólintani tudtam. - Mi a neved, szépségem?
 - Sissy - válaszoltam remegő hanggal.
 - Értem. Tehát Sissy, most elmondom a szabályokat, amiket jobb, ha betartasz. Rendben? - kérdezte lassan, s bólintottam. - 1. szabály : mindig azt csinálod, amit én mondok. 2. szabály : nem feleselhetsz. 3. szabály : nem hagyhatod el a házat az engedélyem nélkül. 4. szabály : a szobámba soha nem léphetsz be. Érthetőek a szabályok? - kérdezte mosolyogva, de volt benne valami... valami félelmetes. Lehet, hogy a fények tették, nem tudom. 
- Igen, Justin - válaszoltam magabiztosan, ám a következő pillanatban a padlón találtam magam sajgó arccal. Megpofozott. 
- 5. szabály : nem hívhatsz Justinnak. Vagy Mr. Bieber vagy Uram. Értetted? - kérdezte dühösen, majd ott hagyott a padlón.

U.i.: Hagyj nyomot magad után.! :)

Kezdődik a show! (Prológus)

Sziasztok!
Tegnap este két csoportba kiraktam egy prológust, ennek a blognak a prológusát, miszerint van-e értelme belekezdeni. Úgy álltam hozzá, úgy sem lesz senki, akit érdekel, mindegy is, hagyom a francba... de meglepetésemre nagyon sokan írtátok, hogy érdekelne titeket ez a történet, szóval, akkor összedobtam ezt a blogot. Fejlécet sajnos nem tudok szerkeszteni, tehát az nélkül fogunk élni. Trailert nem csinálok, mert még én sem tudom a teljes történetet, majd kialakul, de ezek ellenére, remélem, ha a blog nem is, de a történetem tetszeni fog, és végig jöttök velem ezen a hosszú úton. :) De nem is szaporítom a szót, felteszem ide is a prológust, komikat kérnék... :$ :D


   Sissy egy a 19. században elő, az átlagosnál is szegényebb családból származott. Szülei kiskorában sokat dolgoztak, hogy megtudjanak élni. Apukája bányáknál dolgozott, míg anyukája házaknál bejárónő volt és gyerekekre vigyázott, így a hideg téli időben Sissynek nem kellett fagyoskodnia.Iskolába nem járhatott, édesapját kellet ápolnia a nehéz bányász munka után. Voltak olyan napok, amikor étel nem nagyon jutott az asztalukra, de a lány soha nem volt szomorú. Arcán mindig sugárzó mosoly játszott ajkain.
    A szakadt ruhája, csapzott haja miatt az akkori gyerekek kinevették, hisz ő nem tehetős családból származott, nem engedhetett meg magának mindenféle luxus ruhákat.
    Apukája tizenhat éves korában elhunyt, mely nagy fájdalmat okozott neki, s édesanyjának is. A temetést nem tudták állni, ám a polgármester egy feltétellel elintézett mindent ingyen a családnak. Többé nem kellett nélkülözniük, Sissy is gyönyörű ruhákban járt, bár inkább ő volt a gyönyörű, mintsem bármiféle gönc. Hosszú, ápolt, barna, göndör hajkoronája körbeölelte arcát, ezzel melegséget árasztó, sötétbarna szemeit is.
    Az édesanyja megszabta neki, hogy tizennyolcadik születésnapjáig nem lehet barátja, nem beszélhet egyetlen fiúval sem, a polgármestert leszámítva, s ezt a lány be is tartotta.
Sissy szomorú volt, ugyanis a többi vele egyidős lány már férjhez ment, neki viszont egyetlen udvarlója sem akadt. Aztán eljött a várva várt nap. A polgármester nagy bált rendezett Sissy tiszteletére, ahova az egész várost meghívták. Édesanyja szomorúnak tűnt, ám próbált lelkesen készülődni, lányát segíteni.
    Mikor megjött értük a gyönyörű lovaskocsi, Sissy gyönyörű, halvány zöld, hosszú ruhájában indult el otthonából, anyjával az oldalán.
    A bálon Sissy jól érezte magát, voltak udvarlói kora ellenére is, táncolt, mulatott, ám éjfélkor a polgármester kihívta édesanyjával a teraszra, mely a lélegzetelállító udvarra adott kilátást.
- Sissy, vigyázz magadra, szeretlek. Remélem, egyszer megbocsátasz nekem - suttogta édesanyja, majd minden elsötétült.

    Mikor újra felébredt egy koszos, hideg szobában találta magát, melyben csak egy kemény ágy, s egy szekrény kapott helyet. Az ajtó hirtelen nyílt, s egy vele nagyjából egykorú fiú lépett be rajta. Haja kicsit kócos volt, szeme mogyoróbarna, ruhája elegáns, s arcán... arcán egy lélegzetelállító mosoly játszott.
- Hmm, megfelel - morogta, majd közelebb ment hozzá, s csak annyit mondott - Üdv itthon, a poklomban, én Justin vagyok, Justin Bieber - majd kiment, s újra magára maradt.
 
 U.i.: az első rész talán még ma fel fog kerülni, még finomítok rajta... :)