2014. január 16., csütörtök

4.rész

Sziasztok! Meghoztam a következő részt :) De mielőtt elkezdenétek olvasni, jobb noldalra felkerült egy kérdés, legyetek szívesek válaszolni rá. Köszönöm és jó olvasást! :)

Másnap, mikor felébredtem, mindenem fájt, és a hasam is korgott. Már egy ideje nem jutott étel a szervezetembe. Lassan magamra vettem az "egyenruhámat", s lementem a konyhába reggelit készíteni Justinnak.
   Mikor a tál tömve volt finomságokkal, elindultam a szobájába. Az ajtó előtt megálltam, s bekopogtam.
- Gyere - szólt egy fáradt hang.
   Benyitottam. Justin az asztalnál ült, s minden mozdulatomat figyelte, míg a tálat elé nem tettem. Lehajtott fejjel hátrálni kezdtem, ám megállított.
- Egyél. Nem akarom, hogy beteg légy - mondta, s egy kis darab kenyeret adott a kezembe.
- Köszönöm, Uram! - suttogtam, s a háttérben meghúzódva majszoltam el az ételt.
- Szeretném, ha újra ellátnád a sebeim - mondta úgy, mintha kérés lenne, ám hangja parancsoló volt.
   Az emlékek futótűzként ferjedtek szét az agyamban. Tekintetem a fiúra vezettem, aki ismét fehér inget és fekete nadrágot viselt. Egy ilyen jóképű fiatal, hogy tehette azt, amit?
  Justin az ágyon feküdt felsőteste fedetlenül, így láthatóak voltak a vágások. Kezembe vettem  az alkoholt, majd a kék anyagra csepegtettem. Óvatosan érintettem az első vágáshoz, mire felkiáltott, én pedig ijedten néztem rá.
- Sajnálom, Mr. Bieber - mondtam halkan.
- A sajnálatoddal nem megyek semmire - sziszegte. - Folytasd! - parancsolta.
   Lassan végig húztam a kendőt a seben, majd újra alkoholt ceepegtettem rá, s ezt megismételtem az összes vágásnál. Furcsán csendben bírta, egy hangot nem adott ki magából. Egyik alkalommal felnéztem arcára, szemeit szorosan lehunyta, kezei a lepedőt markolták. Szenvedett.
   Nem tudom, mi vezetett a következő tettemhez. Ajkaimat óvatosan nyomtam az utolsó sebre, mire megremegett. Újra felnéztem arcára, szemei nyitva, dühtől izzottak. Kezeit hajamba vezette, s megmarkolta a szálakat. Hirtelen az ajtónak hajított, ajkaimat a meglepettségtől egy hang sem hagyta el. Féltem tőle. Egy pillanat alatt ott termett előttem, s felállított  a padlóról.
- Hogy merészeltél megérinteni? Te egy senki vagy - ordította, s közben arcomat ütötte. Szemeimből a könnyek kiszöktek, s patakokban folytak le az arcomon. - Most megtanulod, hogy többet nem érsz hoozám - kiáltotta az arcomba, a földre hajított, s a gyomromba rúgott. Felkiáltottam a fájdalomtól, majd ökle az arcomba csapódott, s minden elsötétült.
   Justin sürgető pillantása rántott vissza, mire megráztam fejem.
- Hát persze, Uram. Engedelmével elmennék az alkoholért és egy kendőért - mondtam, mire bólintott, így elhagytam a nagy helyiséget.
   Utam a mosdóba vezetett, ahol a tükör segítségével megnézhettem a sérüléseket az arcomon. A látványra a könnyek ki akartak szökni börtönükből. Bal szemem egy lila folt ölelte körül, s ajakam fel volt repedve. A hasamon egy óriási - szinte már fekete - kör éktelenkedett a rúgástól, s a kezeimet kisebb sebek tarkították.
   A földre rogytam, s a könnyeim kitörtek szememből, patakokban folyva le arcomon. Fájt. Nem csak fizikailag, lelkileg is. Soha nem vertek még meg.
- Sissy, jössz már? - hallottam, Justin hangját.
   Pár pillanat múlva újra a szobájában voltam. Ő már az ágyon feküdt ing nélkül. Ugyanúgy, mint tegnap, lefertőtlenítettem a sebeket, ám most figseltem, hogy veletlenül se érjek hozzá.
   Mikor végeztem, óvatosan álltam fel az ágyról, hasam elviselhetetlenül fájt.
- Mutasd a hasad! - parancsolta, mire csodálkozva néztem rá. - Mutasd a hasad! - ismételte meg. Ruhám felső gombajit kiszabadítottam, s derekamig lehúztam. Így látható lett a hasam. Justin végig simított rajta,  mire megremegtem a fájdalomtól, majd megszólalt. - Jól van, nem olyan súlyos. Én most elmegyek új cselédekért, mire visszatérünk, takarítsd ki a könyvtárat. A földszinten a lépcső melletti folyosón találod. A harmadik ajtó balra - mire felfogtam, mit is mondott, már ott sem volt.
   A könyvtárat könnyen megtaláltam, s neki is láttam a kitakarításának. Összesen tíz szekrény volt tele könyvekkel, melyek nagyon porosak voltak. Ezeken kívül volt egy kandalló, előtte két fotellel és egy vörös szőnyeg. Az első szekrényen lévő könyvek már tiszták voltak, ahogy a második szekrényben lévők is. Ám a harmadikból kiesett egy érdekes dolog. Egy könyv, melyen nem állt a por, s vékonyabb volt a többinél. Kinyitottam, s szembe találtam magam egy levéllel.
   ,,Kedves Justin!
Nem sokára újra látlak, s végre érzhetem ajkaid ízét oly' sok idő után. Júliusban érkezem, Angela is jön velem. Már nagyon szeretné látni az apukáját. Nagyon szeretlek, Selena, a feleséged."
   Justinnak van egy felesége, sőt egy lánya is? - csodálkoztam el magamban. De vajon hol vannak most? A kérdések kavarogtak a fejemben, de úgy éreztem, ebben a könyvben megtalálom a választ rájuk, így tovább olvastam. Egy lapon megállt a szemem:
   ,, Augusztus 21.
[...] Selena és Angela két hete mentek el tőlem. Ma kaptam a hírt, hogy az egyik cseléd szövetkezett a polgármesterrel, és megölték őket a Tonwille-i villájukban. Meghalt a lányom és a feleségem, ezt meg fogom bosszúlni!"
   A lap helyenként elázott, valószínűleg sírt. Szóval Selena meghalt. Hirtelen ajtócsapódást hallotam majd Justin hangját, amely felém tarott.

Remélem tetszik ez a rész, ha igen, hagyj nyomot magad után, és szavazzatok!:)

3 megjegyzés:

  1. Szia! Rendben, még átgondolom. :)

    VálaszTörlés
  2. Istenem annyira jó a blogod :) folytasd és siess a következővel! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajj, köszönöm! Örülök, hogy tetszik. :) most kezdek neki az új résznek. Ma vagy holnap fent lesz. :)

      Törlés