8. rész 1/2

Sziasztok! Hola! Ciao! Hi! Meghoztam a következő, azaz a 8. Rész első felét. Jó olvasást hozzá. Komikat, feloratkozókat, pipákat várom! U.i.: Mindenkinek boldog Valentinnapot/Penteket(kinek mi)! :)


Henrik eltűnt, ahogy a fekete mén is. Én pedig lassan indultam az alak fele.
   Ha ő az, nem úszom meg az újabb verést. Minden végtagom remegett, ahogy egyre közelebb értem hozzá. Felső testét semmi nem fedte, fekete vászon nadrágot viselt. Ő volt az, ez már teljesen biztos. Ezt nem úszom meg, meg fog verni - siránkoztam magamban.
   Ahogy közeledtem felé, alkohol szaga csapta meg az orrom, ivott. Elé értem.
- Uram! - szólaltam meg, miután ő csak nézett rám.
- Ülj le, Sissy! - szavait alig értettem, de hogy megerősítse őket, megpaskolta maga mellett a fa lépcsőt. Félve ültem le, mire újra beszélni kezdett. - Tudod, mióta Selena elhagyott, nem vagyok önmagam. Nőfalónak neveznek, pedig nem is ismernek. Elítéltek. Azt mondták, én ölettem meg őket - miközben beszélt, a tavacskát nézte. A csillagok gyönyörűen világítottak az égbolton, ám a Hold feléjük tornyosult, akárcsak Justin. Óvatosan felém fordult, majd folytatta. - Én soha nem tennék ilyet, Sissy. Én szeretem őket - súgta könnyes szemekkel. Bizonyára ezeket nem mondaná el józanon, így hallgattam tovább. - Anyám ki nem állhatta Selenát, szerinte csak jó családba akart házasodni, de nem így volt... - sírta el magát. Ajajj...
- Justin, nem lesz semmi baj. Gyere, bemegyünk - nyújtottam felé a karomat, s bevonszoltam a szobájába.
  Amint feje elérte a párnát, el  is aludt. Kimentem a szobájából, majd az enyém felé vettem az irányt.
   Már idejét sem tudom, mikor fürödtem utoljára, de most túl fáradt voltam hozzá. Befeküdtem ágyamba, s csak bámultam a plafont. A kis ablakon kipillantva csodáltam a csillagokat, a Holdat. Vajon mi lehet most anyával? Biztosan jól van.
   Hirtelen hangokat hallottam. Egy sípolást, és egy férfi hangot:
- Bella, maradjon velünk!
Ezután a sípolás elállt, csipogás vette át a helyét. Csupán ennyi volt az egész, de nem értettem semmit. Ki az a Bella? És mi volt az a sípolás? Egyáltalán miért hallottam? Megőrültem volna?
   Szemeim maguktól csukódtak le, hiába küzdöttem ellenük.
   Másnap még a Nap első sugarai előtt felébredtem. Justin reggelije már az konyhában volt. Will az asztalnál mosolyogva reggelizett, az egyik hö,gy az ebédet főzte, a másik a kertben szorgoskodott, én pedig kezemben a tálcával egyensúlyoztam Bieber szobája felé.
   A kopogás után, mivel nem jött válasz, beléptem, s láttam, Justin még az igazak álmát alussza. A reggelit az asztalra téve indultam ki, mikor egy rekedt hangot hallottam meg:
- Ma megyünk a ruhádért az esti bálba.
Jézusom, ma szombat van.
- Rendben, Mr. Bieber - válaszoltam feléfordulva. - Engedelmével - intéssel jelezte, mehetek.
   Gyorsan elhagytam a szobát, a nappaliba menekültem.
   Az eddig barátságosnak tűnő lila falak, most mintha gonoszságot sugároznának. Mintha figyelmeztetnének valamire. A keleti fal hirtelen feketévé vált. Nem hittem a szememnek. Sűrűn kezdtem pislogni, de semmi sem történt. Már teljesen biztos, hogy megőrültem. Nem soká' a nyugati fal is fekete lett. Na jó, ebből elég. Sikítva rohantam ki az udvarra, s ültem le egy padra a pázsit közepén.
   Pár pillanat múlva Justin rohant ki az udvarra. Sápadt arccal, kómásan ült le mellém.
- Mi a baj, Sissy? - kérdezte aggódva.
- A fal - kezdtem, de úgy sem hinne nekem. -  Semmi baj nincs, Mr. Bieber - suttogtam.
- Mehetünk a ruháért? - kérdezte mosolyogva, mire bólintottam, s beindultunk.