2014. február 21., péntek

8. rész 2/2

Sziasztok! Igazából ezt nem akartam külön bejegyzésbe írni, de hosszú is lett, meg észrevételem is van... Iszonyatosan jó érzés, mikor csoportokban nézem a blogokat, megnyitom őket, és vagy egy teljesen ugyan olyan vagy egy iciri.picirit megváltoztatott változatát látom a blogomnak... Már három ilyen blogot találtam, amiket 1-2 hete kezdtek. Na mindegy. Remélem az illetők örülnek, hogy sikert aratnak a sztorimmal :D VÁROM A KOMIKAT, PIPÁKAT, FELIRATKOZÓKAT! (valahogy nem gyűlnek :((( ) Jó olvasást, loveya all! <3 :*

   A városban vagyunk egy szabónál. A gyönyörű méregzöld ruha, melynek szegélye arany hímzésekkel tarkított, gyönyörűen fest rajtam. Justin mellettem áll a - csupán erre az alkalomra szabott - ruhájában, mely fekete, elegáns cipőt, nadrágot és zakót foglal magába. Az utóbbi zsebében egy a ruhámhoz színben illő kendő van betűrve. Haja szanaszét áll, így fogja át derekam. A hölgy, aki már elég idős, könnyeit törölgetve nézi pátosunkat. A szelíd kis házban, mely kisebb, mint Justin palotájának negyede... kristályként ragyogunk. Justin engem néz, ám én inkább gyönyörű magassarkúmra szegezem tekintetem. Nagyon érdekesnek tűnik. Bieber állam alá nyúl, ezzel megemelve fejem, s kényszerítve, hogy szemébe nézzek. Azokba a csodás, elbűvölő, barna szemekbe.
- Mehetünk, Sissy? - mosolygott rám, s egy frissen mosott hajtincset fülem mögé tűrt. Szégyenlősen bólintottam, mire az idős hölgy felé fordult, s egy köteg pénzt adott át neki. - Köszönjük a csodás ruhákat, Mrs. Johnson.
- Ugyan Mr. Bieber. Vigyázzon a kisasszonyra, gyönyörű párt alkotnak. Remélem, az esküvői ruhát is én fogom tervezni - mosolygott a hölgy.
   Esküvő? Ugyan már. Én csak egy cseléd vagyok.
   Justin még beszélt néhány szót, amit nem értetem, majd kéz a kézben, avagy kar a karban vonultunk el a lovaskocsiig, melyet négy, gyönyörű, fekete ló húzott. Bieber besegített, majd ő is beült.
   A lovak lassan indultak, hisz sok ember volt körülöttünk. Mindenki a gyönyörű fekete kocsit bámulta, melynek két ajtajára arannyal festették rá Bieber monogramját.
   Hamarosan elhagytuk a várost, s egy lámpákkal szegélyezett útra tértünk. A lovak patái kopogtak a köveken, a kocsi rázkódott. Közben Justin ecsetelte, hogy viselkedjek:
- Sehova sem mehetsz nélkülem, mindig belém karolsz, és csak azzal beszélsz, akivel megengedem. Remélem tudsz táncolni, mert azt is kell majd - mondta, közben kérdőn nézett rám, mire bólintottam. -Remek. Anyámmal, ahogy a töbiekkel is tisztelettel bánj, de ne engedj tlú sokat. Itt nem cseléd vagy, hanem a jegyesem - mutatott az ujjamat díszítő gyönyörű, arany gyűrűre, melynek közepén egy gyémánt ékeskedett, melyet a szabóhoz menet vett nekem.
   Bólintásommal jeleztem, hogy értem, s ezután nem esett több szó az úton.
   Szürkület. Az erdőben vagyunk. Még mindig nem értünk oda. A táj gyönyörű. Itt-ott egy kis kunyhó, melyekből kisgyerekek rohannak ki, hogy megnézzék, ki jár arra, s mosolyogva integetnek nekünk, melyet én viszonzok is. Ám Justin csak mered előre, teljesen rideg. A vörös ülésen kényelmesen helyezkedem el, s nézek ki az ablakon.
   Az út mellől eltűntek egy ideje a lámpák, így a fényt a kocsin lévő lámpások adják. Az erdő kezd ijesztővé válni, s mindenféle állat hangokat hallok. Egy közelből jött bagoly huhogására megrémülök, s Justin ölében kötök ki. Vér vörós arccal nézek fel mosolygós arcába, s le akarok szállni róla, ám nem engedi. Jobb kezét hátamra simítja, ballal derekam öleli át.
- Nem sokára odaérünk. Addig se félj, megvédelek - suttogta, s arcomra nyomta ajkait.
   Hasamban bizsergéshez hasonló érzés költözött, s nem akart eltűnni onnan. Nem értettem. Semmit sem értettem. Ám egy biztos, a hátralévő utat Justin ölében tettem meg.



A kocsi valóban nem soká' megállt, Bieber kiszállt, s engem is kisegített. Így szemben találtam magam egy gyönyörű épülettel. Falai fehérek, ablakok borították. Az erkélyen emberek sokasága állt, s beszélgettek. Felsétáltunk a lépcsőkön, s be a nyitott ajtón. A hallba léptünk. Két lépcsősor vezetett az emeletre, a plafonról egy kristályból készült csillár lógott, bevilágítva az egész teret. A sok embertől sajnos többet nem láttam, de ez is csodásvolt.
   Nezelődésemből egy gyönyörű hölgy szakított ki.
- Justin, végre megérkeztetek - ölelte meg.
- Sajnálom, új kocsisom van, és eltévedt az úton - mosolygott Bieber. - Anya, bemutatom a jegyesem : Sissy - fogta meg derekam, s húzott magához. - Sissy, ő Pattie, az édesanyám.
- Örvendek, Mrs. - mosolyogtam.
- Szintén, Sissy. Örülök, hogy a fiam boldog melletted - mosolygott rám. - Viszont ideje lenne megnyitni a bált az első tánccal, amely titeket illet - fogta meg a kezünket, s húzott a hall közepére. Intett a zenészeknek, s felcsendült egy dallam.
   Az emberek egy körbe álltak, s minket néztek mosolyogva. Justin egyik kezét hátamra, míg én vállára vezettem, a másikkal egymásét fogtuk. A gyönyörű dallamra kezdtünk táncolni, s úgy éreztem, mindenki eltűnt a hallból, csak mi maradtunk. Arcára vezettem tekintetem, s egymás szemébe néztünk. A varázslatos pillanat tovább fokozódott. Lassan hajolt felém, a zene leállt, teljes csend letz. Mindenki minket nézett. Ajkait enyéimnek érintette, óhh, azok a puha ajkak. A bizsergés újra visszatért. Az idő megállt. Csak mi léteztünk. Ám mielőtt megcsókolhattuk volna egymást, az emberek, a ház, a zenekar, Justin... mindenki elntűnt. Csak egy éles fényt láttam.


Várom a komikat, tippeket, pipákat, feliratkozókat! <3

9 megjegyzés:

  1. Nagyon nagyon jóó de ahh... Mért a legjobb résznél kell abbahagyni?:( Siess a köviivel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :) A következőt ma elkezdem írni, nem tudom mikor publikálom. :/ <3

      Törlés
  2. Mi az, hogy eltűnt minden?! Éles fény... jézusom! Siess a kövivel, alig várom...<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A következő részből kiderül az egész :) <3

      Törlés
  3. Juuuuuujjj!!! Szuper lett imádom <3<3
    Siess a kövivel *-*!<3

    VálaszTörlés
  4. Te vagy a 100. kommemtelő! Köszönôm! Sietek!<3

    VálaszTörlés
  5. Nagyon nagyon nagyon jó!!!!!!!! Siess a kövivel!!!!

    VálaszTörlés